Recent reviews by Laurendil

Aranyos kis 2D platformer játék, mely magára a történetre épít. A sárkánylét nem olyan egyszerű, mint azt egyes kalandorok gondolják, s ebbe jó bemutatást ad a Dragon's Wake. Maga történetszál jól megszerkesztett és eredeti; az egyes események végkimenetelére is van beleszólásunk. Jó vagy rossz ending szempontjából.
A játék viszonylag rövid idő alatt letudható, s a vizuális történetmesélésével (mely amolyan keserédes) belophatja magát egyesek szívébe.
A néha rakoncátlankodó irányítás mellett akad 1-2 glitch, ami a játékélményt ronthatja; viszont megéri az árát ezek ellenére.

Good game if you're low on achievements. But once you start the series, there is no stop...

Adorable April Fools game, absolutely worth it!
10/10 + bonus cookie ^.=.^

Crown of Leaves-en már egy ideje rajta tartottam a szemem, de megérte a várakozást. A játék maga formáját tekintve egy Visual Novel, a rá jellemző sajátos elemekkel – karakterek és megismerésük, összetett történet, választási lehetőségek, eszközkombináció, … -, mely egy, érdekes misztikus világba kalauzol minket.
A történetben Roui karakterét irányítjuk és vele ismerkedünk a környékbeliekkel, segítünk nekik, információkhoz jutunk és belebonyolódunk intrikákba. Shang-La világa eléggé összetett (néha már bizzar), ami a kerettörténetet adja. A világban két faj a domináns: az emberek és a sahashok (Roui is az). Ezt a világot misztikus légkör övezi, megvannak a helyi babonák, szokások; ez egyedivé teszi a maga módján.
Maga a játék látványvilága vizuálisan nagyon jól megszerkesztett, nagyon sokat adtak a vizuális megjelenítésre. A karakterekre is igaz ez; nem ugyanazt a „sprite-ot” használják a szituációk során, hanem az ahhoz illőt, mely részletesen tükrözi a karakter hozzállását, mimikáját, érzelmeit. A felhasznált háttérzene is jól megkomponált, nincs túlzás benne, illeszkedik a történethez.
A készítőknek ez az első játéka, de az árát szerintem mindenképp megéri. Érdemes megemlíteni, hogy még nem teljes! Az első fejezetet tudjuk teljesen végigvinni, a következő fejezet később érkezik még. Addig is ki lehet próbálni a fejezetben lévő különböző választási lehetőségeket, és készülődni a cliffhanger folytatására.

A Monster Hunter szériát csak hallásból ismertem, a konzolos elődökkel nem játszottam; így újoncként vethettem bele magam a MH:W világába. A kezdet picit szájbarágós lehet, mert cutscene hátán cutscene és az alapok bemutatásáról szól minden, de utána szabadjára enged a játék bennünket.
A játék világa nagyon részletes és a bioszférák kialakítására is sok időt fordítottak. Az élővilág területenként változik, tele van változatos növényekkel és élőlényekkel, melyek segíthetik, vagy akadályozhatják vadászatunkat. "Például megtörtént, hogy Kulu-Ya-Ku vadászat közben egy bénító béka mellé keveredtem a szörnnyel, aki épp egy sziklával próbált elintézni, erre a kis béka lebénított meghatározott időre engem és a szörnyet is". Emellett egyes vadászatokon belefuthatunk nagyobb erősebb szörnyekbe is, esetleg ők is rátámadhatnak a mi célpontukra (vagy ránk...)
Egy-egy célpont levadászása is jó kis kaland. Elsőként meg kell találnunk a célpontot a hátrahagyott nyomokból, melyek lábnyomok, karmolások a földön/fákon, hátrahagyott köpetek, stb. Kezdetekben nincs sok információnk a nyomok gazdájáról, csak miután megtaláljuk ki hagyta őket, onnantól lehetünk biztosak benne. Minden szörnynek megvannak a gyengéi és erősségei, minél többször harcolunk ellenük és elemezzük a nyomukat annál többet tudhatunk meg róluk.
Küldetések és eventek mellett van lehetőségünk expedícióra, ami szabad felfedezést nyújt egy választott területen. Ellentétben a küldetésekkel itt nincs meghatározva idő és nem számít ha karakterünk többször is "elájul". Egyedül a nagyobb szörnyek azok akik egy idő után elhagyják a területet.
Fegyverekben is bővelkedik a játék, összesen 14 fegyver közül választhatunk. Minden fegyver más taktikát igényel és megvannak a saját kis képességeik. Erősség terén minden fegyver ugyanazt nyújtja, abban az esetben ha a játékos tudja mit miért csinál, nem csak véletlenül kattingatva kombózik. Fegyver és ruhaszettekhez a legtöbb alapanyagot a vadászatok során szerezhetjük be, így néha farmolnunk kell; és ezeket szetteket fejleszthetjük is, ha elég hozzávalónk van. Fegyvereink mellett megannyi kis extra segítőeszköz áll rendelkezésünkre, csapdák, lőszerek, potik és buffok a táborban (Moewscular Chefnél). Végül ha nem bíznánk képességeinkben akár Co-opban is játszhatunk, így akár 4 fővel mehet a vadászat, vagy (esetemben) bízhatunk Palico társunk segítségében.
Grafika terén a játék gyönyörűen teljesít és nálam nem voltak "lag-problémák". A napszakok változása Asteraban és a vadonban is elképesztő. A területek rejtett zugai, égig érő fák, levegőben szálló pollenek/szirmok és lehetne még sorolni, jól el lett találva midnen, mely az új világ érintetlen vadonját jól szemlélteti.
Számomra a játék tökéletesen megfelelt és csak ajánlani tudom annak, aki szereti a szörnyvadászást, farmolást, esetleg az új világok és lényeik felfedezését. De ahogy mondani szokás "kinek a pap, kinek a papné... esetleg a paplan..."

A Frostpunk egy olyan világba kalauzol bennünket, ahol a remény apró fénysugarai épphogy csak pislákolnak ebben a "grimdark" steampunkos közegben. A túlélőinket és nyersanyagainkat menedzselnünk kell (okosan), ha túl szeretnénk élni ezt az alternatív ipari forradalom utáni "jégkorszakot". Azonban sok esetben kénytelenk vagyunk radikális változásokat, törvényeket meghozni, hogy a túlélők egyáltalán életben maradhassanak. Ez odáig fajulhat, hogy akár a vallási fanatizmus vagy a totalitarizmus eszközeihez kell nyúlnunk céljaink eléréséhez.
A fagyos világ megjelenésére nagyon odafigyeltek, a generátorunk, az épületek, a környezet mind visszajelzik az apróbb hőváltozásokat, és annak nyomait. Túlélőink utat törnek a hógörgetegben, hogy elérjék céljukat, melyet később újra belephet a hó, ahogy hidegebbre fordul az idő. A zene tükrözi ezeket a drámai változásokat, lehet érezni, hogy mennyi időt fektettek bele, hogy tökéletesen passzoljanak ezek a számok az egyes szituációkhoz.

Egy kiváló körökre osztott stratégiai játék, mely ötvözi a sci-fi és fantasy témákat.
Auriga él és lélegzik, változik... viszont semmi nem tart örökké, a telek egyre hosszabbak lesznek, a bolygó lakhatatlanná válik. 11 faj közül választhatunk (ha az összes DLC megvan + a Mezari ami Vaulter reskin), hogy ki az, akinek sikerül Aurigráról kiszabadulnia; még időben. Az összes faj rendelkezik speciális traitekkel és egységekkel, valamint legtöbbjüknek megvan a saját stratégiájuk, ami csak rájuk jellemző. Amennyiben nem lennének szimpatikusak a meglévő frakciók, akár sajátot is létrehozhatunk. Emellett minden egyes provinciában találhatóak kisebb frakciók, akik birodalmunk részeseivé válhatnak és ha asszimiláljuk őket, akkor bónuszokat adnak számunkra valamely + (egység, nyersanyag, termelés) bónusz formájában.
A DLC-k rengeteget hozzáadnak a játék komplexitásához (kémkedés, tengeri provinciák, tengeri harc, aurigan gyöngyök stb.), így vannak esetek mikor az egyszerű gépi játékos is meg tudja izzasztani az embert.
A játék világa nagyon gazdag és változatos, valamint megannyi titkot is ki lehet deríteni a küldetések által Auriga rejtélyes múltjáról. AZ Endless széria lore-ja hatalmas és szerteágazó, és ebben az EL méltón képviselteti magát összekapcsolóként. DotE -> EL -> ES/ES2

Nagyon jól megírt és fordulatos furry dating visual novel. A történet amolyan in medias res történetként kezdődik. Liao éli a hallgatók egyszerű életét, míg egy nap hazatéve minden megváltozik... új képességre tesz szert Likulaunak köszönhetően és betoppan az életébe 3 nagymacska. Innentől kezdve a történet slice of life stílusban folytatódik. Részt vehetünk Liao, Lin Hu ("őr" tigris), Likulau (ködfoltos párduc) és Shu-Chi Senpai (leopárdmacska) nem szokványos (komikus) mindennapjaiban.

A karakterek nagyon részletesen ki vannak dolgozva és mindegyiküknek megvan a maga személyisége, így ki-ki válogathat, mely "nagymacskát" részesíti előnyben a történet alakulása folyamán. Mint minden VN-nél itt is érdemes az összes endinget végigcsinálni a true ending eléréséhez. ฅ/� ｡ᆽ｡ᐟ \

Aranyos point 'n click játék, magával ragadó világgal, történettel és zenével. A különböző pályarészek megannyi apró grafikai részlettel rendelkeznek, melyek már-már álomszerűvé teszik a játék világát. Az elszórt naplótöredékekből megismerhetjük a "varázsvilág" lakóit és főbb jellemzőiket.
A játék legnagyobb hátránya a megannyi bug és crash, mely a játékélményt tönkreteszi, valamint a puzzle játékok "logikátlánsága".

A játékra körülbelül az igaz, mint némely filmre: "egyszer nézhető".
Egyszeri kikapcsolódásra még jó is, viszont többször nem nagyon van értelme végigjátszani, főleg ha meglettek a kollekciók is. A történet még jó is lenne, de annyira egyszerűre csinálták a detektíves vonalat, hogy nincs benne semmi kihívás, nevetséges. Sokkal többet is ki lehetett volna hozni az egész történetből...
A gyűjtögethető kollekciókból megannyai információt tudhatunk meg Salem múltjáról, a karakterekről és van minden pályarészen egy adott kollekció, amely amolyan "creepypasta" történetet mesél el nekünk. Legalább ezek adnak a játéknak egy kis "változatosságot". A nyílt terület ami bejárható amortizálja a játékot, nem olyan mint egy kis város estidőben, nincsen benne semmi élet. Az Npc-k nagy része csak lézeng a nagy világban, ha nem éppen ülnek vagy egy loopolt cselekvést végeznek non-stop, akkor váltanak egy két szót és ennyi... possess-el meghallgathatjuk a gondolataikat, de ez csak egy-két érdekes információmorzsa; egy idő után már minden egyes Npc mellett elrohanunk, mert úgyse tudunk meg tőlük semmi érdekese, nincs semmi céljuk.
A mellékküldik elég silányak, legtöbbtől el sem kell mozdulnunk messzire ÉS összesen 4 darab van belőlük!
A szinkronok egyedül azok, amik jól sikerültek, és legalább egy fokkal elviselhetőbbé tudják tenni a történet fonalát.